Ezt jegyzőkönyv is rögzíti. …majd ha ez nem lenne elég, legyen a gyerek státusza, hontalan is.
Utcára azzal a „büdös kölökkel”!
2014. legelején a fiam nemzője, keresetet indított a helyileg illetékes Járásbíróságon, hogy arra kényszerítsenek minket, -igen, minket. Engem, a kisfiammal együtt,- hogy el kelljen hagynunk a nemzővel közös otthonunkat. Azt az otthont, amit korábban együtt vásároltunk, hogy ott neveljük fel, mi ketten, együtt, a közös gyermekeinket.
Némileg ez máshogy alakult.
Az mindegy, hogy a közös házunk, de jogilag, jogalap nélküli birtoklók lettünk a kisfiammal.
Ez volt az az ingatlan, amiből a nemző 2 hónappal korábban elköltözött az egyik nőjéhez. Majd ezt követően, ugyanez a ház volt az is, amiből, miközben, akkor már fél éve nem is lakott ott, 2014. májusban késő este kizárt a kisfiammal, szakadó esőben. És ez szerinte vicces volt. Minden bizonnyal, -bár ez szerintem elmeállapot kérdése – hiszen az ajtó másik feléről, bentről, a fűtött házból, remekül szórakoztak rajta, hogy az egyévesemmel a karomon, kint, bőrig ázva, vacogunk 6 fokban és nem tudunk bemenni. Néztem a lila szájú kisfiamat, ahogy didereg. Alig vártuk, hogy hazaérjünk. Tudtam, hogy nagyon fázik, fáradt egy nagyon hosszú nap után, és éhes is. A sapkájából folyt a víz. Öleltem magamhoz, hogy picit így is melegítsem, mert már nem tudtam mit ráadni, az én kabátom is rajta volt. Sírni kezdett. Látta, hogy megérkeztünk és szeretett volna bemenni, enni és aludni, de nem értette miért állunk az eső alatt, miért nem megyünk be. Bárcsak el tudtam volna mondani neki, de én sem találtam rá elfogadható magyarázatot.
Olvasgatom a jogszabályokat, mely minden magyar állampolgárra egységesen igaznak/alkalmazandónak kellene lennie, …..de nem itt. Mert jól tudjuk, hogy vannak kivételek. Soha semmi nem vízszintes, a pálya valahova mindig lejt. Az objektivitás, csak egy üres frázis.
Hogy egy szülő a saját maga rovására is köteles a gyerek tartásáról gondoskodni,…….. vagy, hogy ha csak egy lakhatásra alkalmas ingatlannal rendelkezünk összesen, akkor abban kötelesek vagyunk a gyermek lakhatásáról gondoskodni, akár saját magunk „terhére/kárára” is …….. Biztosan igaz lehet ez is valakire. A kisfiamra nem volt az. Úgy penderítettek ki minket az otthonunkból, hogy a lábunk nem érte a földet.
Álláspontom szerint a gyermek elhelyezése előkérdés kellet volna, hogy legyen. Tehát előbb elhelyezik valakinél a kisgyereket és akkor az ad egy irányt, a lakhatás kérdésében. De nem minden helyen van ez így. Illetve, nemzője, a kisgyerek elhelyezésére nem indított akkor keresetet, csak később. Nem ez volt nála a prioritás. Csak a házat akarta. A közös házunkat.
A fiam nemzője erősen csökkentett értékűnek értékelte a gyermekemet, tekintve, hogy nem lánynak született. És ennek több esetben, tárgyaláson, hangot is adott. Nem volt kegyelem, mennie kellett. Csak úgy kaphatta meg a házat, ha a gyerekkel együtt tesz ki az utcára.
Azonnal beköltözött az új barátnővel és annak két lányával a házunkba. Mert mindegy az, csak lány gyerek legyen és közben, nagyon büszke volt magára. Inkább gondoskodott két vadidegen lány gyerekről a közös otthonunkban, mint a saját fiáról. Máshogy fogalmazva ahhoz, hogy a két vadidegen lányra szert tehessen, el kellett paterolnia a saját gyerekét. Bármi áron és mindegy hova, csak ne legyen ott.
Nem kérdezte hova megyünk, mit fogunk csinálni, csak az érdekelte, mikor megyünk már. Néha csak néztem szegény cseppemet az udvaron bóklászva, hogy mekkora deficittel indult az életben. Itt a ház, amit neki vettünk. Igen neki, mert ha nem terveztünk volna családot, nem veszünk házat. És most, annak ez embernek, akinek az ő biztonságáról kellene gondoskodnia, csak az jár a fejében, hogy mikor tűnik már el az életéből?
Egyszer beszélgetni próbáltam a kisfiam nemzőjével erről, hogy ezt mégis hogy gondolja. Álltunk az udvaron, miközben édes kisfiam békésen falatozott a homokozóból éppen és azt mondta a nemző. Értsd meg. El kell mennetek, mert Kata ide akar költözni a lányaival. Esküszöm, ökölbe szorult a kezem és már rákészültem egy istentelen jobb horogra, amit a legjobb helyen tanultam, szakembertől, ……de nem. Akkor nem lennék különb, min ő, aki ezt ok nélkül és rendszeresen alkalmazta velünk szemben. Ma már úgy gondolom, meg kellett volna tennem. Mert megérdemli.
A saját gyerekét úgy dobta ki, mint egy taknyos zsebkendőt, két vadidegen lánygyerekért, hogy ezzel jópofizhasson a világ előtt. De milyen jópofizás ez? Tényleg ez imponál a világnak? Egy másik „anyának”. Aztán, ha még mindig nem lett volna elég, hozzáfűzte.: Különben is ez a gyerek -és mutatott Némóra,- nem házasságból született. Egyébként sem ér annyit. Na, itt pattant el a madzag és ettől a pillanattól vált teljesen világossá számomra, hogy ez az ember valóban gyógyíthatatlanul nagyon, NAGYON BETEG
A jog sem tesz, nem tehet különbséget a házasságban, vagy azon kívül született gyerek között. Elvileg. De az ember igen. Neki, duplán selejt kategória volt az én csodálatos, hibátlan, édes kisfiam. Mert kisfiam nem lány és még zabigyerek is. Ezt a kifejezést a nemző anyja használta rendszeresen. Mintha csak ez lenne a kisfiam keresztneve,: Zabigyerek.
Persze közben megindult a gyermekelhelyezési eljárás is, de a közös fiúgyermekünket nem kérte magánál elhelyezni. Nem kívánta nevelni. Azt kérte a bíróságtól, hogy én neveljem. Neki nem kell. Neki ott a háza és lett két lánya. Mindene megvolt, amit kívánt.
(Én voltam az alperes mindenhol)
A fellebbezés után a II. fokú bíróság az első fok döntését 2015.07.09.-én helyben hagyta.
2015. augusztus elsején, szombaton, elhagytuk a házat. Albérletbe költöztünk. Még előtte, az utolsó találkozásnál megkértem fiam nemzőjét, hogy írja alá a lakcím bejelenő kártyát, hogy az új lakcímre be tudjunk jelentkezni. Szükséges lett volna bölcsi, orvos és egyéb dolgok miatt. De nem tette. Nélküle nem tudtam új lakcímet létesíteni a kisfiamnak, amit ő pontosan tudott és azt is, hogy ez milyen hátránnyal és nehézségekkel jár. ő meg nem írta alá. A kérdésre, hogy miért, azt válaszolta,: „mert megtehetem!” Mióta édes kisfiam a világra jött egy pokoljárás volt a nemzőjével minden pillanat. A szülői felügyeleti jogát kizárólag visszaélés szerűen tudta használni.
2015. augusztus 03.-án, hétfőn, ahogy azt kell, bementem a gyámhatósághoz és bejelentettem az elköltözésünket, az új lakcímünket. De nem voltam elég gyors. 10. óra 03. perckor voltam ott. Addigra nem kicsit rosszindulatú módon kisfiam nemzője, már bejelentette, hogy a gyerekkel ismeretlen helyre távoztam és az összes lehető jogi lépést és megszorítást kilátásba helyezte. Még az a tiszta szerencse, hogy a gyámhatóságra a hangfelvétellel érkeztem, amely tartalmazta, hogy kértem az új lakcímhez a hozzájárulást, amit ő nem adott meg, valamint a bírósági végzéssel, amely a nemző kérelme alapján kötelezett minket az ingatlan elhagyására. Tehát én minden kötelezettségemnek eleget tettem. Az ingatlant elhagytam, a tájékoztatást a másik félnek megadtam, aki viszont nem csak, hogy visszaélt a felügyeleti jogával, de még eléggé rosszhiszemű módon, a fejemet is követelte azért, mert ő, kirakott minket a házból és mert ő, letagadta, hogy tudná hol vagyunk…… forgott a gyomrom. undorító ez az egész.
Telt múlt az idő, már bérlettel jártam a gyámhivatalhoz. Több kérelmet terjesztettem elő, hogy segítsenek a kisgyereknek lakcímet létesíteni. Nem lehetett. A hozzájáruló nyilatkozat a személyes mivolta miatt semmilyen határozattal nem helyettesíthető és ezt a kisfiam nemzője is pontosan tudta. Tudta, mert az ügyvédje kioktatta róla, hogy tudja pokollá tenni az életünket. Gyámhivatal felhívta rá a figyelmemet, hogy ez bizony a gyermek veszélyeztetésének számít és leírják, hogy a nemző nem együttműködő. ….sose tették meg.
Szerintem egyébként az ilyen eljárásokban azt is vizsgálni kellene, hogy az ügyvédek milyen mértékben okai annak, hogy míg pl. mi korábban tudtunk kommunikálni egymással, amint dr. S. É. ügyvédnőt megbízta a nemző, ez többé nem volt lehetséges. Nem lehet cél, hogy egy gyereket is érintő eljárásban, a felek egymásnak essenek, -szörnyű már a megfogalmazás is, gyermekelhelyezési eljárásban, hogy ellenérdekű felek. Nem lehet ellenérdek. Csak a gyerek érdeke – de az ügyvédnő ezt sikeresen mégis elérte. Ügyvéd és hóhér lett egyben. Kivégzett egy szülőtársi kapcsolatot. Egyébként később ugyanezen ügyvédnő javaslatára, még hamis tanúk is kerültek az eljárásba, de ez egy másik post témája lesz, hamarosan.
Szóval nem volt a fiamnak valós lakcíme. Nem volt körzetileg illetékes gyermekintézmény, vagy körzetileg illetékes szakorvos. Volt viszont rengeteg magánorvosi számla ennek következtében…… több munkahely….
Plusz, rengeteg kaland és mindig óriás szeretet, ami kérdés nélkül összekötött minket. Végül édes cseppemmel mindent megoldottunk. Mert, ahogy Ő mondta mindig, mi vagyunk a legjobb csapat. És egy Kolozsy sosem adja fel.
Aztán, mikor az ember már azt hiszi, hogy a téma végére ért, hát nem. A beteg elmék döbbenetes dolgokra képesek.
Gyámhivatal, egyszer csak határozatot küldött, hogy kicsi fiam nemzője, kérte a kisfiam lakcímét végleg radírozni és lakcím kártyáját fiktiválni. Megszüntetik a címét mert nem valós, de jelentsük be a valósat. Azt nem kérdezték meg tőle, hogy helló, ha te vagy a nemző, akkor neked nem kötelességed tudni és bejelenteni a saját gyereked valós címét? Nem.
Összefoglalva:
- Nincs a kisfiamnak arról, hogy életvitelszerűen hol tartózkodik, tényleges bejelentet lakcíme, mert a fiam nemzője nem járul hozzá. És megteheti.
- A gyámhivatal ezt nem tudja pótolni, hogy lehessen és a korábbi lakcíme sem maradhat meg, ahonnan kilakoltattak bennünket.
- Kéretem, ne tegyék! Mert így, egy Magyarországon élő, Magyar állampolgárságú kisgyerek státusza lenne hontalan. Ez szerintem minden alap jogot sért.
- De megtették. Hontalan lett.
Rettenetesen sajnáltam kisfiamat mindig is, hogy rossz döntést hoztam, mikor apát választottam neki. Mert én apát akartam a gyermekemnek, helyette, magát az ördögöt kaptam.
Nem tanács, javaslat. Ha narcisztikus emberrel akadsz össze, mindegy milyen szép a kampány időszak, fuss az ellenkező irányba, ahogy a lábad bírja!
Magyarország jobban teljesít (……). A kérdés, hogy miben!
Aki a szlogent megalkotta, elharapta a mondat végét. Én szeretnék pályázatot kiírni, hogy érthető legyen. Várom a javaslatokat a mondat másik felére!
